Közben - már vagy egy hete, befejeztem kis neszesszeremet, amit már csak össze kell varrni. Anyu megígérte, hogy megcsinálja, csak nehogy az legyen vele, mint a mexikói párnámmal, amit fél éve varr össze :)

Ez meg a hétvége eredménye:

A hétvégén sokat haladtam a mexikói képpel. Ez volt a hétközbeni haladás:

Aztán tegnap végre elkezdhettem a mexikóiakat....itt tartok most.

Tádám...kész a madár! :) Már vasárnap befejeztem, oda is adtam ajándékként.

Haladok, igyekszem gyorsan befejezni a madarat. Muszáj nézegetnem a mariachi-kat, mert szeretnék hozzáfogni. Szeretem Mexikót (bár nem jártam még ott), szeretem a zenét, a finom ételeket...így amikor megláttam ezt a képet, eldöntöttem, ő a következő áldozatom :)

Erőt vettem magamon,és lefotóztam...persze este, hogy alig látszódjon. Az a helyzet, kicsit kezdem már unni, ezért gyorsan be kellene fejeznem :)

Bökdösök, bökdösök....de olyan lassan megy. Ma feltöltöttem magvakkal a kerti madáretetőket ,sőt kettő újat is csináltunk, mert egyre több madár jár hozzánk, szerencsére...:)

Hímzésem, a pávás, egész jól halad, de képet csak a hétvége után teszek fel, hogy látszatja is legyen. Ma kiállításon voltam, helyszíneltem kicsit...:) Jó volt az egész hangulata, és még a halál okát is megfejtettük! :)

Látszik, mennyire kitartó vagyok, hónapok teltek el azóta, mióta eldöntöttem, rendszeresen írni fogok. Erről ennyit...:) Nem is teszem le a nagy-esküt, hogy ez nem lesz így ezután sem, de azért próbálkozom....

Azért van egy fogadalmam, amit szeretnék betartani: nagyon sok félbehagyott kreatív dolgom van, már Dunát lehetne rekeszteni velük. És persze, mindig újabbakat kezdek el. Most azonban eldöntöttem, hogy véget vetek ennek. Azt persze nem bírom ki, hogy ne kezdjek pl. új hímzésbe, de innentől kezdve csak két dolgot csinálok párhuzamosan: egy befejezésre várót és egy új mintát. Addig nem fogok neki egy harmadiknak, amíg be nem fejeztem az éppen aktuális kettőt.

Most is így tettem: anyu karácsonyi ajándékát fejezem be (ami egy páva, az elején imádtam, aztán meguntam), és nem bírtam ellenállni kedvenc tigrises képemnek. A tigrisből már nem sok van hátra: nagyon szeretem a fekete alapanyagot, de egy idő után idegesítő, főleg, ha feketével hímzek rá. Azért persze, nagyon várom, hogy végre kész legyen.
Anyu már hiányolja az ajándékát, így tényleg igyekszem befejezni.
Mert már alig várom, hogy elkezdhessem kedvenc mexikói képem....:)